65 ÉVE SZÜLETETT A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (NDK)

Az NDK, 25 évvel a rendszerváltás (és 24 évvel a gleichschaltolás) után.

65 évvel ezelőtt, 1949. október 7-én kiáltották ki a Német Demokratikus Köztársaságot, a német munkások és parasztok első (sajnos, ideiglenesnek bizonyult) államát.

A porig rombolt Kelt-Németországból (az amerikaiak szándékosan is rombolták, tudván, hogy – a jaltai megállapodás nyomán – szovjet befolyási övezetté válik) utóbb A VILÁG TIZEDIK IPARI HATALMA LETT. Ha az élet nem is volt olyan csillogó-villogó, mint Nyugaton, de mindenki tisztesen megélhetett. A szocialista országok közül a legmagasabb életszínvonalon.

Néhány tízezer elégedetlen polgár – a magyar kormány árulása nyomán – kitörhetett Nyugatra. A többi tízmillió jó része azonban sorsával elégedetten (vagy legalábbis azt elfogadva élt. Ahogy Magyarországon is.) Elégedetlenek mindig voltak, vannak és lesznek is. A kérdés legföljebb az, hogy melyikük van többségben: néhány százezer kiváltságos – vagy tízmillió olyan, akit sokszor a legelemibb jogaitól fosztottak meg, olyanoktól mint: az élethez, lakhatáshoz, munkához, egészséghez, tanuláshoz, gyermekeik tiszta, egészséges környezetben való felneveléséhez való jog.

Ma milliók utazhatnak szabadon. Nyugatra, külföldre. MUNKÁT KERESNI. A “keletnémet tartományokban” ma is 20 százalékos a munkanélküliség. Aki látta – én láttam – azt az ipari lepusztultságot, amit a Lipcse és Berlin közötti, a régi Németországban is fennállt, egykori iparvidéket jellemzi, az sosem felejti el. A hajdani dessaui iparvidék olyan, mint a mi Csepelünk – a Weiss Manfréd Művek (Csepel Vas- és Fémművek) – romjai. A nyugatnémet tőke nem csupán pozdorjává zúzta és beolvasztotta az egykori NDK teljes gazdaságát. Még csak azt sem tették meg, hogy a régi tulajdonosok visszavették volna egykori gyáraikat. Nem! Totál szétverték! Konkurrencia lett volna a diadalmas Nyugat-Németország iparvállalatainak, mezőgazdaságának. Ha nálunk is lényegében ezt tették, hogyne tették volna azt az egykori munkásállamban, amelyet szőröstől-bőröstől lenyeltek. Ott nem kellett ügyelni a függetlenségnek még csak a látszatára sem – az NDK-ból öt “új tartomány” lett: a (nyugat-)német nagytőke szabad vadászterülete. 41 év után, ismét.

A 40. születésnapon még kevesen gondolták volna, hogy következő születésnapját az NDK már nem éri meg. Pedig a pusztító kór már terjedt. Egy hónapra rá már dőlt a berlini fal Hogy Berlint kettéosztották, természetesen rossz volt, természetellenes. Ám azt akkor is értette mindenki, akinek értenie kellett: korántsem egy kettéosztott város falának ledöntéséről volt szó. A DIADALMAS IMPERIALIZMUS ROMBOLTA LE OTT, AKKOR A SZOCIALIZMUS VÉDFALÁT. (Sebaj, a diadalmas burzsoázia most épít falakat, másutt. Izrael és Palesztína között. Most pedig Ukrajnában is, az orosz határon. Ezek a falak, természetesen, senkinek sem fájnak.)

1990 márciusában ott is győzött a jobboldal. Májusban Kohl kancellár bedobta a gyorsított országegyesítés ötletét. Július 1-től megszűnt az NDK márka. 1990. október 3-án pedig – négy nappal 41. születésnapja előtt – megszűnt maga az NDK is. Mely – az ütődött, istenbarma Gorbacsovnak tett ígéret ide, vagy oda, azon nyomban a NATO és az Európai Unió része lett.

Hasonló forgatókönyv zajlik most Moldáviában is, amelyet Románia készül – újra – gleichschaltolni. Ha minden a terveik szerint alakul, akkor a románnal rokon nyelvet beszélő moldávok négy év múlva – valószínűleg mindörökre – elveszítik saját államukat, és a NATO – és EU-tag Románia szegényövezete, tartománya lesznek. Megtűzdelve az Oroszország elleni NATO-támaszpontokkal.

Forrás: http://www.marx21.it/internazionale/europa/24584-la-rivincita-del-capitale-40-anni-di-rdt-25-anni-dopo.html

Komment: Csikós Sándor