A baloldal hanyatlása és a megújulás alternatívája

A magyar pártrendszer jelentős mértékű változáson ment át az elmúlt 23 évben.  Szemtanúi lehettünk a rendszerváltás folyamatában meghatározó szerepet játszó nagy  pártok – az SZDSZ és az MDF – feloszlásának, a 90-es évek politikai életében aktívan részt vevő pártok  eltűnésének. Láthattunk példát arra is, hogy pártszakadás révén vagy éppenséggel a semmiből új politikai erő jött létre és van olyan, korábban befolyással bíró párt is, amely mára eltűnt a süllyesztőben.

Erőviszonyok alakulása a baloldalon

Nemcsak a pártrendszer, hanem maguk a pártok is hosszú fejlődési utat jártak be. A baloldalon bekövetkező változások azonban olyan új helyzetet teremtettek, amelyek előidézték a teljes magyar baloldal válságát.

2006-os választásokig a magyar baloldal kétpólosú volt: a liberálisokkal együttműködő MSZP uralta a a politikai skála centrumtól a balközépig terjedő tartományát, míg a marxista eszmeiséget Munkáspárt képviselte. Mindkét párt jelentős tagsággal, országos aktivista hálózattal rendelkezett, politikai profiljuk baloldali jellegét a közvélemény nem kérdőjelezte meg. Annak ellenére, hogy a Munkáspárt soha nem vált parlamenti erővé, a helyi önkormányzatokban és a megyei közgyűlésekben számos helyen kerültek be munkáspárti képviselők. A parlamenti baloldal egyértelmű vezető ereje hosszú időn át a Magyar Szocialista Párt és a vele szövetséges SZDSZ volt.

Az erőviszonyok átalakulása a Munkáspárt kettészakadásával kezdődött. A Vajnai Attila nevével fémjelezett vonal kiválásával létrejött a Munkáspárt 2006, míg a Thürmer Gyulához hűséges párttagok a Munkáspártban maradtak. A két párt közös jellemzőjévé vált a szervezeti gyengeség, a mobilizációs képesség hiánya, így egyik formáció sem tudott eredményt elérni sem a 2006-os, sem pedig a 2010-es választáson. A radikális baloldal a Munkáspárt fokozatos gyengülésével a 2000-es évek elejére a megyei közgyűlésekből, 2006-ban pedig az önkormányzatokból szorult ki véglegesen.  Az egykor legnagyobb parlamenten kívüli  ellenzéki párt a több, mint 20.000 főt számláló tagságával, 180.000 fős szavazóbázisával a megújulásra való képtelenség következtében megsemmisült. A  baloldal szélső bástyája helyén  a Munkáspárt romjain élő marginális, egymással is rivalizáló pártszerű képződmények találhatók, amelyek a kommunista eszmeiség kizárólagos képviselőiként tüntetik fel magukat.

Az úgynevezett polgári baloldal vezető erejét sem kerülte el a pártszakadás. Az MSZP-ből kivált , Gyurcsány Ferenc által vezetett DK létrejötte a szocialisták hosszan tartó mélyrepülésének volt záró momentuma. Az MSZP számára azonban nem csak a DK színre lépése teremtett versenyhelyzetet, hanem a Szolidaritás bázisára épülő Bajnai Gordon-féle Együtt 2014 és az MSZP-vel szemben  is kritikusan fellépő, a szocialistáktól és a jobboldaltól egyaránt távolságtartó LMP, illetve 4K! is.

Értékválság

A mai baloldal többpólusú és fragmentált, ráadásul továbbra is válságát éli, amelynek forrása abból fakad, hogy a jelenleg relevánsnak számító baloldali formációk – a 4K!-t leszámítva – politikai értékrendjében a baloldali eszmeiség nem tükröződik.

A „baloldali” jelző a jobboldallal szembeni önmeghatározássá degradálódott ahelyett, hogy bérből és fizetésből élők érdekképviseletét, a szolidaritás, egyenlőség, igazságosság elvének kifejezését szolgálná.

Elégedetlen, de hűséges baloldali tábor

Sokan vannak azok, akik kénytelenek voltak szembesülni  a polgári baloldal értékválságával. Számtalan internetes bejegyzés, cikk, komment tanúskodik arról, hogy a baloldali szavazók egy része elégedetlen pártjuk teljesítményével és ideológiai alapon vonják kétségbe ezen szervezetek baloldali elkötelezettségét. Minden kritika ellenére azonban a szavazótábor magatartásából az körvonalazódik ki, hogy bármekkora igény is volna a baloldali értékek erősebb megjelenésére, a  szimpatizánsok túlnyomó többsége kitart a technokratává vált ideológiai kifakult „baloldali” pártok mellett.

A legáltalánosabb reakció az, hogy a magukat „baloldalinak” tartó honfitársaink a jobboldal mindenáron való legyőzését első és legfontosabb prioritásnak tekintik, amely mellett az ideológiai ellentétek, a baloldali értékek elhanyagolása csak másodrangú probléma, így a közös cél érdekében a „baloldali összefogás” jelszó alatt  képesek támogatni az MSZP-től a DK-n át az Együtt 2014-ig mindenkit, aki a most regnáló kormány leváltását szorgalmazza.

A második kategóriát azok alkotják, akik ugyan bírálják – elsősorban az MSZP-t – a baloldali értékektől való eltávolodásért, de esélyesnek tartják azt, hogy a szocialisták szakítanak a liberális vonallal és egyfajta „baloldali fordulat” következik be az MSZP irányvonalában..  Erre a csoportra leginkább az jellemző, hogy erőszeretettel használják a munkásmozgalmi szimbolikát, balos retorikájuk sokszor közvetítenek rendszerkritikusnak tűnő gondolatokat, ugyanakkor az első csoporthoz hasonlóan első számú ellenségként az Orbán-kormányt, illetve az MSZP-re negatív hatást gyakorló liberális szövetségeseket tekintik, nem pedig a kapitalizmus további működésében érdekelt politikai/gazdasági elitet. E csoport tagadja azt a tény, hogy az MSZP is a magyar kapitalizmus szerves része, súlyos felelősség terheli az országban kialakult katasztrofális gazdasági, társadalmi és szociális helyzetért. Mivel illúziókat táplálnak azzal kapcsolatban, hogy az MSZP képes újra baloldali pártként  politizálni, sokszor az MSZP „baloldali szárnyához” tartozó, számukra szimpatikus frontpolitikusok tevékenységét propagálják. Arra törekszenek, hogy szellemi műhelyeik révén a véleményformáló, gondolatvezér szerepet betöltve hatással  az online újságírás révén befolyással lehessenek a politikai folyamatokra és a közgondolkodásra.

A baloldaliak táborának túlnyomó többségét e két kategória valamelyikébe lehet be sorolni. Eszkalálódott egy olyan állapot, amelyben hitelét vesztett, a klasszikus baloldali értékeket lábbal taposó pártok az Orbán-kormány elleni szent háború hirdetésével képesek megőrizni hűséges támogatóik szimpátiáját, és a kritikusabb hangnemet megütő, a  baloldaliságot számon kérőkben sincs annyi potenciál, hogy lavinaszerű  változást indítsanak el e tragikus helyzet megváltoztatás érdekében ,hiszen aktivitásuk kimerül az internetes publicisztikában és néhány összbaloldali közösségi program megszervezésében.

A polgári baloldal kritikus ellenzéke

Van azonban egy harmadik csoport, amely kivételnek számít és nagyságát tekintve talán a legkisebb létszámú. Akik ebbe a kategóriába tartoznak, embert próbáló feladatra vállalkoztak annak érdekében, hogy értékekre, elvekre, nem pedig érdekekre épülő alternatívát nyújtsanak a válságát élő, hiteltelen és bukott politikusok által dominált „baloldali” pártok ellenében. Az autentikus szociáldemokrácia megjelenítését a 4K!, míg a haza kommunista mozgalom újjászervezését egy kis budapesti csoport, a Népi Front tűzte zászlajára.

A 4K! már hosszú évek óta próbálkozik a politikai térben megjelenni, ez irányú törekvéseit csak az elmúlt néhány hónapban koronázza siker.  A Népi Front-Szocialista Megújulás Párt ezzel ellentétben a megalakulása óta eltelt 8 hónapban még nem tudott országos ismertségre szert tenni, az új kommunista párt szervezeti felépítése lassan halad.

Népi Front: mozgalmár típusú párt a kommunista megújulásért

Annak ellenére, hogy a Frontot kis taglétszáma miatt sokkal inkább hasonlít egy kommunista sejtre, semmint pártra, mégis azt a politika-felfogást képviseli, amely alkalmazásával és népszerűsítésével ismét politikaformáló erővé tudja tenni kommunista mozgalmat. E felfogás elvi alapjául az a nézet szolgál, hogy a kommunistáknak nem lehet célja a tőkés osztály pártjai között zajló hatalmi versengésben a vörös burzsoázia (MSZP, DK stb..)  segítése a jobboldali tőkés pártok (Fidesz, KDNP) ellenében. A kommunistáknak az egész kapitalista rendszerrel szemben kell kritikájukat megfogalmazniuk és felmutatni a XXI. század demokratikus szocializmus útját. Ebben a kontextusban a „baloldali” szó jelentése nem korlátozódik csupán a jobboldaltól való megkülönböztetésre, hanem tartalmilag is visszanyeri a szó eredeti értelmét: a bérből és fizetésből élők felszabadítását a tőkés kizsákmányolás alól.

A Népi Front célja tehát nem kevesebb, mint  az összes parlamenti pártból kiábrándult, a kapitalizmus igazi veszteseit egységbe tömörítő forradalmi mozgalom életre hívása. Ezt a mozgalmat azonban maguknak a rendszerrel elégedetlen, változást akaró embereknek kell megalkotniuk és politikai tényezővé fejleszteniük, hiszen a dolgozók politikai képviselete csak egy olyan párt által valósulhat meg, amelynek tagjai és vezetői nem tartoznak a tőkés politikai elithez.

Az új népi mozgalom megerősödése tehát azon áll vagy bukik, hogy a társadalom elnyomott rétegeiben milyen mértékben vagyunk képesek erősíteni a változás iránti igényt, amely antikapitalista ellenállás fő hajtóerejévé  konvertálhatunk.

Csak az új, alulról építkező népi mozgalom kibontakozása képes esélyt és perspektívát adni a jelenleg posványba süllyedt, kiüresedett baloldalnak. Ezt a harcot nem lehet megvívni a facebookon, sem más online fórumokon parttalan vitatkozással és cikkek révén a szómágia erejével. A kommunista baloldalt ott kell szervezni, ahol a dolgozó emberek megfordulnak: piacon, az utcán, gyárak előtt!

Csodavárás helyett tettekre, beszéd helyett mozgalmi munkára van szükség a népi érdeket képviseli erő megteremtéséért!

Cseh Miklós